Jöhet az alap! Beton vagy talajcsavar?

Faházaink 99 százalékban beton vagy talajcsavaros alapra épülnek. A két technológia sok mindenben eltér, és helyszíntől függően mindkettő mellett és ellen is szólnak érvek. Sorra vesszük a különböző szempontokat, hogy a cikk végén megalapozott (haha) döntést hozhass.

Ár

Nyilván ez az első kérdés, ami felmerül, de azt kell, hogy mondjuk, a két módszer között minimális az árkülönbség Ajánlatadótól és a kivitelezési lehetőségektől függően, van, hogy a betonozás, van, hogy a talajcsavar lesz az olcsóbb. Ez alapján tehát nem lehet egyértelműen dönteni, de olvass tovább, és a cikk végére valószínűleg egyértelmű lesz, melyik a számodra ideális alap.

Előkészítés

A betonozásnál talajmunkával kell előkészíteni a kijelölt helyen az alapot. A betonalap alá egy kavicságy kerül, majd az alapnak keretet adó zsaluzás után kell beönteni a betont, amelybe érdemes vashálót is helyezni. A talajcsavarozás ezzel szemben nem igényel különöseb előkészítést. Ennél a módszernél 10 cm átmérőjű, 1 méter hosszú csavarok kerülnek 80 cm mélyen a földbe. Egy átlagos 6x4 méteres faházat véve körülbelül 12-15 csavart kell a kétemberes művelettel behajtani a talajba. Leírva persze könnyűnek hangzik a becsavarozás, de azért ez is egy 2-3 napos művelet, hiszen az összes csavart egy szintbe kell hozni. Ezekre kerül azután, a talaj fölött körülbelül 10-20 cm magasságban a 7,5x15 cm-es gerendákból épülő váz, amire a ház épül.

Talajtípus és helyszín

Végre elérkeztünk két olyan adottsághoz, amelyek azonnal megadhatják a választ, hogy beton vagy talajcsavar, hiszen mindkét technológiának vannak korlátai. A betonozást bizonyos helyeken a hozzáférés akadályozhatja meg, mivel az alap mellé fel kell hordani a sódert, a cementet, a vizet és a betonkeverőt, vagy készbetonnál a betonszivattyús járművel kell elérni az alapot. Van olyan eset, amikor a faház helye csak a lakóépületen keresztül közelíthető meg. Ilyenkor mindenképpen a talajcsavar javasolt, hiszen senki nem szeretné a nappaliján keresztül hordani az alapanyagokat. Szintén nem javasolt a beton alap erősen lejtő telken, mert ilyenkor a vízszintes alaphoz rengeteg betont kell felhasználni, ami jóval megnöveli a költségeket.

A talajcsavar sziklás talajhoz nem javasolt. Ilyenkor is van ugyan lehetőség a behajtásra, de ehhez már külön statikai felmérés és speciális behajtó gép szükséges, ami akár háromszorosára is tornázhatja az árat.

És mit tegyenek a lejtős, sziklás telekkel rendelkezők? Ők képviselik a korábban említett 1 százalékot, de szerencsére számukra is van megoldás. Ilyenkor a betontuskók tartják a vázat. A 30x30 cm alapterületű tuskóknak 1 m mély zsalut kell kialakítani, és körülbelül 2 méterenként kell elhelyezni az alapban. Ezekre azután ugyanolyan gerendás váz épül, mint a talajcsavaroknál.

Szigetelhetőség

Itt megint csak vannak előnyök és hátrányok mindkét alap típusnál. A beton jobban vezeti a hideget és a meleget, és a betonalapra csak 5 cm-es XPS járható szigetelést lehet helyezni, viszont, nem járja át a szél, ahogyan az a földtől elemelkedő, talajcsavarokkal tartott váznál előfordulhat. A talajcsavaros váznál viszont már a 15 cm mély vázban is készíthető purhabos szigetelés, így akár négyszer vastagabb lehet a szigetelő réteg, mint a betonnál.

Tartósság

Ebben egyértelműen a beton a nyertes, de ez azért nem azt jelenti, hogy a talajcsavaros alappal ne lehetne hosszú távra tervezni. A talajcsavart tűzihorganyzással védik a rozsda ellen, a rá épülő váz gerendáit pedig folyékony gumis bevonat óvja, és ez legalább egy évszázadig biztos alapot nyújt. Ha viszont, éppenhogy nem hosszú távra tervezünk, mert tudjuk, hogy 10-20 év múlva nem lesz szükségünk az épületre, akkor a talajcsavarnak nagy előnye a betonnal szemben, hogy kisebb munkával és talajhelyreállítás nélkül is visszakaphatjuk az eredeti kertfelületet. Tehát környezetvédelmi szempontból a talajcsavarnak jár a piros pont.

Sikerült döntened? Maradt még kérdésed? Oszd meg velünk Facebookon, és segítünk!